Számtalan kutató véleménye – többek között Nathaniel Branden amerikai pszichológusé is -, hogy minden pszichológiai probléma, a szorongástól a depresszióig, az alacsony önértékelésnek tudható be. Valóban, a jelenleg a világban uralkodó tendenciák alapján én is egyetértek Branden azon kijelentésével, hogy

„meg kell teremtenünk személyünkben egy olyan stabilitást, amelyet a világban manapság nem találhatunk meg”.

Ehhez erős önismeretre, önbizalomra és önértékelésre van szükségünk, ami a tudat immunrendszere és feltétel a boldogság eléréséhez. Szerencsénkre az önértékelés megerősíthető, hiszen ez az elme egészsége, és az alacsony önértékelésű élet súlyos hátrányokkal jár.

Meghatározása két szempontból áll: a magabiztosságban, hogy szembe merjünk szállni az élet kihívásaival, valamint a boldogsághoz való jogunkba vetett bizalmunkban. Tehát az önértékelés az életre, és az élet igényeire való alkalmasság.

Már gyerekkorban fontos figyelmet fordítanunk rá, hiszen a pozitív önértékelés hiánya megakadályozza pszichológiai fejlődést. Ha alacsony az önértékelésünk, akkor csökken az ellenállásunk a minket ért viszontagságok ellen. Összeomlunk miattuk, pedig a pozitív önérzet képes lenne ezeket legyőzni. A fájdalom elkerülése gyakran jobban motivál minket, mint az öröm elérése. A negatív önbecsülés nagyobb hatással van ránk, mint a pozitív.

Az alacsony önértékelés miatt kevésbé leszünk hatékonyak, kevésbé leszünk kreatívak, mint lehetnénk, és ez megakadályoz minket abban, hogy kiélvezzük eredményeinket. 

Az önértékelés erősít, energiát ad, motivál. Arra késztet minket, hogy elérjük céljainkat, és lehetővé teszi számunkra, hogy kiélvezhessük és büszkék lehessünk eredményeinkre: így végre megtapasztalhatjuk az elégedettséget.

A magas önértékelés személyes boldogságot, mások tiszteletét és jóindulatúságot tükröz. Az alacsony önértékelés egyértelmű példája az, ha másokat alacsonyabb rendűnek tekintünk.

Az önértékelésnek számos arca van: a barátságaink kezelésétől kezdve, a szorongásig és bizonytalanságig, még a szavaink és a cselekedeteink összehangolása, akár a külsőnk és a testbeszédünk szempontjából is. 

Az önértékelés különböző elemeket foglal magában tetteinkben: racionalitás, realizmus, intuíció, kreativitás, függetlenség. 

Branden szerint az önértékelésnek két összefüggő aspektusa van:

1. A személyes hatékonyság érzete (önhatékonyság).

2. A személyes érdemek (méltóság) érzete.

Pszichológiai tapasztalatok alapján az önértékelés ennek a két szempontnak integrált összege. Az önhatékonyság az elme működésébe vetett bizalom, a gondolkodásra való képesség azokban a folyamatokban, amelyek során ítélkezünk, választunk, döntünk. Az önértékelés értékeinkbe vetett bizalmat jelent, pozitív hozzáállás az életünkhöz és a joghoz, hogy boldogok legyünk. 

Sok forrás van, amelyből származhat önértékelés, de a következők a legfontosabbak:

• A megértés utáni vágy
• A hatásosság iránti vágy
• Független gondolkodás
• Önmagad elfogadása
• Felelősségvállalás

Az önértékelés pillérei:

1. Élj tudatosan!
   Ne limitáld önmagad a problémáid megoldására, és a mindennapi szükségleteid kielégítésére. Legyen proaktív hozzáállásod, szállj szembe a problémáiddal és tekints rájuk legyőzendő kihívásokként. Fogadd el a hibáidat és tanulj belőlük. A jelenben élünk, itt és most.
   
   
2. Fogadd el önmagad!
   Ha nem fogadjuk el magunkat teljesen, nem leszünk képesek szeretni önmagunkat, és nem fogjuk megérteni, hogy mások miért szeretnek minket. Ezáltal szabotálni fogod a saját kapcsolataidat és a saját eredményeidet azzal, hogy úgy gondolod nem érdemled meg őket. Azt fogod hinni, hogy nem vagy elég jóó.
   
   
3. Felelősségvállalás.
   Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk és megértjük, hogy 100%-ban felelősek vagyunk a tetteinkért, viselkedésünkért és döntéseinkért. Ezen kívül még a gondolatainkért, vágyainkért, értékeinkért és hitünkért is. Röviden azt jelenti, hogy csakis mi vagyunk felelősek a boldogságunkért.
   
   
4. Önmegerősítés.
   Tiszteletben kell tartani a szükségleteinket, amelyek fontosak számunkra. Az értékeink és álmaink fontosak és nem szabad őket elhanyagolnunk. Néha azonban túl nagynak érezhetjük az elvárást, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkedjünk, ezzel elhanyagolva, hogy kik is vagyunk valójában.
   
   
5. Legyenek céljaid!
   Ha céljaink vannak, akkor megértjük, hogy a boldogságunk és a döntéseink tőlünk függnek. Ezáltal minden nap a célok felé haladunk, és aszerint változtatunk magunkon, hogy elérjük a kitűzött célokat. A célokkal való élet orientáltabbá és figyelmesebbé tesz minket. Mi több, a kisebb rész-célok elérése magabiztosabbá tesz minket.
   
   
6. Személyes integritás.
   A személyes integritás nem más, mint hogy aszerint cselekedjünk, amit szeretnénk és amik vagyunk, és ne menjünk szembe az életfilozófiánkkal. Lehetséges, hogy bizonyos helyzetekben szembekerülsz a személyes integrításoddal, például ha egy cégnél dolgozol, amiben más elveket vallanak és ez stresszhelyzetet idézhet elő, amitől szendvedhetsz. Fontos, hogy ismerd önmagad és tiszteld meg saját magadat, hogy minden rendben legyen és összeegyeztethető legyen “a valós önmagaddal”.