Veled is előfordul, hogy azon kapod magadat, hogy panaszkodsz? Elgondolkodtál valaha, hogy vajon miért panaszkodunk?

A panaszkodás gyakorlatilag egy kommunikációs csatorna, amin keresztül elégedetlenségünket fejezzük ki valakivel vagy valamivel kapcsolatban.

Sok esetben a kapcsolatteremtés eszköze.

Gondolj csak arra, amikor összefutsz valakivel az utcán és egy ártatlan „Hogy vagy?” kérdésre 5 perces, levegővétel nélküli panaszáradat zúdul rád.

Más esetben egy bújtatott dicsekvés is lehet a panaszkodás mögött.

Mindenkinél van egy un „panaszküszöb” és amikor ezt eléri életünkben a negatív események hatása, akkor kezdünk el siránkozni. A küszöbünk értéke olyan személyes vonásoktól is függ, mint a tolerancia, a reziliencia, vagy a pozitív attitűd.

Számos esetben a panaszkodás mögött csak egy kis figyelemre vágyás áll: „Halló, itt vagyok! Legyetek empatikusak velem! Sajnálgassatok! Szeretgessetek!”

TUDTAD?
Ferenc pápa vatikáni ajtaján egy „Panaszkodni tilos” tábla lógott. Vajon miért?

Mindannyiunkkal megesik, hogy panaszkodunk. Azonban ennek a látszólag jelentéktelen cselekvésnek hosszú távon komoly következményei vannak!

A panaszkodással önmagadat tartod a negatív események sodrában és minél többet teszed, annál sötétebben látod a világot. Nem véletlenül, hiszen nagyon alattomosan huzalozza át agyunkat és minél többet méltatlankodunk, annál több „híd” épül neuronjaink között, megkönnyítve a gyorsabb információ áramlást és egy idő után „áthuzalozzuk” az agyat – csak éppen negatív irányba -. Így rögzülnek negatív gondolkodási sémáink és válnak szokássá. Minél többet panaszkodunk, annál rosszabb színben látunk mindent és mindenkit, a végén a rögzült képek alapján az életünk, sőt az egész világ feketében látszik számunkra és létrejön irreális valóságképünk és nem a valóság alapján ítélünk.

Kutatásokkal bizonyított, hogy a folyamatos panaszkodás zsugorítja a hippokampusz területét az agyban, ami – többek között – a problémamegoldásért felelős, ráadásul közben kortizol stresszhormon szabadul fel, vagyis önmagunkat tartjuk nyomás alatt, ha panaszkodunk.

Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a mértékletes panaszkodás a problémákkal való megküzdés egyik eszköze lehet. Hiszen a fájdalom és kétségbeesés kifejezése alapvető szükségletünk és azzal, hogy felszínre törését megakadályozzuk, beteggé tehetjük testünket, lelkünket.

Sajnos azonban a cselekvés még ebben az esetben is elmarad, mert a folyamatosan panaszkodó személyek a felelősséget elhárítják magukról.

Mindenesetre bizonyított tény, hogy a boldogabb emberek kevesebbet panaszkodnak!

Ez inspirált arra, hogy összeállítsak egy Panaszmentes hetet!

Ha nem tudtál részt venni a Panaszmentes hét élő bejelentkezésein, akkor se búslakodj! A Te számodra is elérhetőek a Panaszmentes hét anyagai.

Minden napra készültem egy gyakorlattal és egy hanganyaggal, amely az adott nap utáni élő bejelentkezés során készült és egy-egy vezetett meditációs, vizualizációs gyakorlatot tartalmaz.

Tudom, hogy a világban jelenleg zajló sajnálatos események hatására rengeteg okunk van a panaszkodásra, most mégis arra hívlak benneteket, hogy tartsatok egy PANASZMENTES HETET.

Csatlakozz a Positever zárt facebook csoporthoz és máris elérhetőek lesznek számodra a Panaszmentes hét anyagai!

(szerző: Dezső Anita)